Japán naspolya - δεσπολα

Hát jól eltűntem egy kis időre.... Először az esküvő, aztán az esküvő utáni fáradalmak + a sütési-főzési ihlethiány, majd az utóbbi egy hétben sajnálatos módon azt hiszem megdöntöttem az egyhétbe sűríthető vérvételek (brrrr) és orvoslátogatások alkalmát. Most azonban, hogy kipihentem magam, és egészségügyileg is rendben vagyok itt az ideje, hogy ismét fakanalat és habverőt ragadjak.

Ma megismerkedtem egy számomra új gyümölccsel. A görög nevéből sajnos nem tudtam, hogy mi is az a párom meg nem tudta angolul, így a neten utána kerestem. Nos kiderült ez az új gyümölcs aminek most itt szezonja van és a fák roskadoznak tőle a japán naspolya.

Aki már látott és evett az tudja, hogy kb. 3-8 cm hosszú és 2-5 cm széles gyümölcsről van szó. Színben a citromtól a narancssárgáig pompázik, kicsit bolyhos kívülről és belsejében kb. 2 cm nagyságú egy vagy több mag található. A gyümölcs egyébként Ázsiából terjedt el a világon mindenfelé. A legközelebbi rokonai az almafélék. Nagy mennyiségben tartalmaz C-, B- és E-vitamint, karotint, vasat, kalciumot, kaliumot és magnéziumot.

Nekem kinézetre a szilva és a sárgabarack keverékére hasonlít. Ha lehúzzuk a bőrét, lédús édes-savanyú gyümölcshúsra bukkanunk. A gyümölcs állítólag utóérő, vagyis leszedés után még várni kell és utána lesz igazából fogyasztásra alkalmas. Netes kutakodásomból az is kiderült, hogy leginkább frissen a héjától és magjágtól megszabadítva fogyasztják; de készítenek belőle kompótot, illetve gyümölcslevet és magas pektin tartalmának köszönhetően alkalmas lekvár, zselé, dzsem, chutney, sőt bor készítésére is.

Mivel N. szülei ma egy jó nagy szatyornyit hoztak nekünk, és engem maga a friss gyümölcs íze csak úgy magában nem vett le a lábamról, úgy tervezem, hogy a felét holnap befőzöm lekvárnak, a másik felét pedig meghagyom N.-nek friss fogyasztásra.