Görög kávé - Ελληνικος καφες

A török kávét Görögországban görög kávénak - ελληνικος καφες (ellinikosz kafesz) hívják. A török és a görög kávé főzési módja ugyanaz, illetve mindkettő Arábiából ered, és a törökökön keresztül jutott el Görögországba és a Balkánra. Az, hogy a neve, hogy alakult át török kávéból görög kávévá még homály fedi, de valószínűsíthető, hogy a törökök iránti nem túl nagy szimpátia alakította azt át.
A görög kávé alapvetően különbözik a krémes olasz eszpresszótól, amibe a kávé aromája nagy nyomás alatt sajtolódik bele. Illetve különbözik a német filteres kávétól is, amibe pedig kioldással kerül az aroma. A görög kávé valahol e két kávé között helyezkedik el.

Ez egy hagyomás zaccos kávé, nagyon finomra őrőlt kávéból főzik és az elkészítése valódi szertartás. A kávéőrleményt cukorral és vízzel felforralják, majd a zaccal együtt öntik a csészébe. A zacc leül a csésze aljára, a tetején pedig a legapróbb kávészemcsékből kiül a hab. Az idős emberek, főleg a vidéken élők csak ilyen kávét isznak. A görög kávét régen a kafenio-nak nevezett jellegzetes vidéki görög kávéházakban szolgálták fel. Mondhatnánk, hogy a kafenio a férfiak kávéháza, nőket itt nem szívesen látnak, így a nők a kávét a szomszédasszonynál fogasztják el. A férfiak a kafenioban gyűltek és gyűlnek mai is össze, hogy minden féle komoly és kevésbé komoly dolgokat megtárgyaljanak, mint politika, időjárás, a jó vagy rossz termés, de a személyes bajokat is megvitatják, illetve egyszerűen csak az életről beszélgetnek. Régen és ma sem létezhetett görög falu és város kafenio nélkül; ami biztos, hogy a falu főterén, vagy nagyobb forgalmas kereszteződésben helyezkedik el. Az egyszerűség jellemző rá, mai is ugyanolyan berendezéssel mint régen, egyszerű asztalok és székek, mind bent és kint a kávéház előtti teraszon is. Ha az ember kafenio mellett megy el, vagy ül be olyan érzése támad mintha az idő megállt volna valamikor 50-60 évvel ezelőtt. Érdekes, hogy a kafenio még a mai modern világban is ugyanolyan népszerű mint régen.
Amennyiben görög kávét szeretnénk inni a nevén kivül (ellinkosz kafesz), a beletett cukor mennyisége alapján kell megrendelni, vagyis:
- Σκετος (szketo), keserűen cukor nélkül
- Μετριος (metrio), közepesen édesen 1 kanál cukorral
- Γλυκος (gliko), édesen 2 kanál cukorral
- Illetve ha valaki tejeti is kér bele akkor még hozzá kell tenni, hogy με γαλα (me ghala), pici tejjel, de a görögök nagyon ritkán isszák így.
A kávét apró csészében (50-75 ml, kb. mint az eszpresszó) szolgálják fel, de lehet kérni dupla adagot is, ekkor διπλο-ként (diplo) kell rendelni.
Az is biztos, hogy egy pohár hideg víz kíséretében kapjuk, illetve kínálnak hozzá pár szem keksz szerű aprósütit.

Jó görög kávét főzni tudni kell. Nem lehet csak úgy összecsapni és kész. A kávét lassan forraljuk, amíg a vízbe nem adja az összes benne lévő aromát. Egy közepesen édes kávé elkészítése a következő:
A vizet egy elkeskesnyedő nyakú réz ibrikbe (μπρικι - briki) mérik ki a csészével. Amíg még hideg a víz beletesznek 1-1,5 kanál kávét és 1 kanál cukrot. Majd elkezdik melegíteni. Ahogy a víz melegszik és a kávé oldódik bele megkeverik, majd hagyják, hogy lassan felforrjon. Oda kell figyelni rá, hogy még az előtt levegyük a tűzről mielőtt az ibirk széleinél a hab (καιμακι - kajmaki) befordulna. A főzés alatt ugyanis hab keletkezik a víz tetején ami alatt a kávé forr. Ha levettük a tűzről akkor azonnal csészébe öntjük úgy, hogy közben fel és le mozgatjuk az ibriket. Akkor mondható sikeresnek a kávé főzése ha szép egyenletes hab lesz kávénk tetején. A zacc a csésze aljára leülepszik és a kávét addig kell inni amíg a zaccot el nem érjük.



A kávé ivásának egyébként külön technikája van, olyan felszürcsölés féle, de úgy, hogy a szánkkal szinte hozzá se érünk a tűzforró csészéhez. A szürcsölés pedig azért kell, mert a kávé is nagyon forró. Nekem még soha nem sikerült úgy görög kávét innom, hogy ne égettem volna meg a nyelvem.