Galaktoboureko - Γαλακτομπουρεκο

Gondolom mindenki ismeri az émelyítően édes cukorsziruptól átitatott és csöpögő görög süteményeket. Ezeket a süteményeket vagy szeretjük, vagy nem. Köztes út nem létezik. Desszertként egy vacsora után lehetetlen felszolgálni őket, ugyanis nagyon laktatóak. Ezeket inkább délelőtt, vagy délután egy pohár kávé mellé érdemes kínálni. A sok szirupos sütemény kialakulásának az oka állítólag az, hogy régen süteményt csak ünnepnapra készítettek, akkorra viszont valami olyan nagyon finomat szerettek volna készíteni, hogy az íze a következő ünnepig megmaradjon a szánkban, az ízlelőbimbóinkon és az emlékezetünkben.

A galaktoboureko egy tejkrémes-grízes-szirupos sütemény. Diétázóknak abszolút nem ajánlott. Télen langyosan, nyáron hidegen szolgálják fel. Lehet búzadarával és anélkül is készíteni. Nekem az a tapasztalatom, hogy a búzadarával készült népszerűbb, én is azt a változatot kedvelem jobban. Vannak cukrászdák amelyek kifelyezetten a galaktobourekojukról híresek, ezek a cukrászdák szinte csak azt árulnak, és még 4-5 féle egyszerűbb süteményt+nyáron fagylaltot. Itt Heraklionban ahol én lakom van egy ilyen üzlet, ami csak erről a süteményről híres és az egész ország területén vannak üzeltei, sőt úgy egy éve házhozszállítást is vállalnak. Képzeljük csak el, egy telefon és 20 percen belül ott illatozik az asztalunkon a friss, még langyos sütemény. Sokan pontosan ezek miatt, no meg azért mert otthon nem olyan egyszerű eltalálni a megfelelő arányokat nem bíbelődnek a házilagos elkészítésével.

Én tegnapelőtt próbálkoztam először. Van egy receptem amit az egyik barátnőmtől kaptam, ő esküszik rá, hogy abból tökéletes lesz. Aztán átolvastam az összes fellelhető könyvemben lévő receptet, sőt az egész internetet áttúrtam. A lényege és az aránya mindegyiknek ugyanaz volt, a kivétel, hogy hány személyre szóltak. Így az egyik legkisebb mennyiségre szólót választottam, mivel mi csak ketten vagyunk a sütire. Szóról szóra követtem a receptet, ami a kóstolás után a kukában landolt. Már a főzéskor nem tetszett a krém színe, ugyanis szép vanília szín helyett erős sárga lett (a plusz tojássárgáktól amit szinte midegyik recept ír). Kisülés után a krém nem egy gazdag krém lett, hanem egy összeállt, kemény gríz izé. Egyáltalán nem lett édes, tudom ez furcsán hangzik, de ennél a sütinél követelmény a tömény édes íz, ha az hiányzik nem sikerült és kész. Egy 0-10 terjedő skálán MINUSZ 10-et adtunk volna rá.

Aztán nem bírtam magammal és tegnap újra próbálkoztam a barátnőm receptjével, nem is értem miért nem bíztam benne elsőre és miért kellett keresgélnem más recept után. A mennyiséget először is feleztem, mivel az egész túl sok lett volna nekünk. Aztán kicsit több cukrot és kevesebb grízt tettem bele, elhagytam a plusz tojássárgákat és lássunk csodát sikerült. Erős 8 pontot érdemelt a süti, a tegnapi formájában.

És akkor következzen végre a recept egy 20×30 cm-es tűzálló tálhoz:

30 dkg fillo tészta, vagy ugyanennyi réteslap

15 dkg vaj

4 dl tej

2 egész tojás

20 dkg cukor

4 ek búzadara

1 vanílarúd

sziruphoz:

30 dkg cukor

2 dl víz

1/2 vaníliarúd

Először a szirupot készíjük el. A cukrot a vízzel és a vanílarúddal 5-7 percig forraljuk, majd félretesszük.

A krémhez a két egész tojást a cukorral habosra-fehérre keverjük, amikor kész hozzákeverjük a búzadarát és a tejet, beledobjuk a félbevágott vaníliarudat és folyamatos keverés közben felforraljuk. Egy-két percig közepes lángon kevergetve bugyogtatjuk, majd levesszük a tűzről és kihalásszuk a vanílarudat.

A vajat megolvasztjuk és kinenkünk vele vékonyan egy tűzálló tálat (alul-oldalt mindenhol). Belefektetjük az első réteslapot úgy, hogy a tál szélein túllógjon. Ezt a lapot is megkenjük vajjal (alul-oldalt mindenhol), újabb lap, kenés és ezt így folytatjuk amíg 6 lapot le nem fektettünk a tál aljába. Ekkor belesimítjuk a krémet és jöhet megint 6 réteslap ezek akkorák legyenek, mint a tál belseje. Először ráhajtunk a krémre egy réteget a túllógó lapokból, vajazzuk, majd egy teljes lap, vajazzuk, túllógó lap, vajazás, teljes lap, vajazás amíg el nem fogynak a lapok, a tetejére teljes lap kerüljön. Ha kész akkor éles késsel a tál aljáig bevágjuk a majdani szeletek mentén a süteményt, ez azért fontos mert kisülés után a lapok eltörnek ha akkor próbáljuk meg szeletelni. A sütőnek 190 fokra kell lenni előmelegítve, az első 15 percben ezen a hőmérsékleten sütjük, majd visszavesszük 160 fokra és így sütjük még 30 percet amíg szép színe nem lesz. Ha kész azonnal kivesszük és leöntjük az előre elkészített cukorsziruppal. Először soknak tűnhet a szirup, de nem kell megijedni, nagyon hamar beszívja. Hagyjuk langyosra hűlni úgy hogy ha van akkor csak egy hálószerűséggel takarjuk le, mert ha a levegőt teljesen elzárjuk előle akkor a ropogós lapok felpuhulnak és úgy már nem az igazi. A vágások mentén szeleteljük fel és fogasszuk. Elvileg annyi vajat kentünk a réteslapokra, hogy nem szabad a tálba ragadnia és könnyen ki kell jönnie.