Görög fánk, loukumades - Λουκουμαδες

2009. február 26.

A farsangi időszak végén járunk lassan, a gasztro blogokon szinte már mindenki megsütötte a maga fánkját, ki-ki milyet szeret. Én még soha nem sütöttem fánkot. Magyarországon mindig a nagyim készítette nagy ritkán. Én a fánkot csak frissen szeretem, baracklekvárral. Másnap, szikkadtan már nem az igazi, és ha azt nézzük, hogy munka van az elkészítésvel, ráadásul olajszagúak is leszünk, nem igazán akaródzott még eddig fánkot sütni. Itt Görögországban a "helyi" fánk a loukumades, azért írom idézőjelbe, mert sokan török fánkként ismerik. A görögök ezt persze hevesen tagadják, mivel nincs bennünk nagy szimpátia a török néppel szemben. Ma belevágtam, és megsütöttem, még mielőtt kifutnánk a farsangból. A tészta összeállítása 5 perc volt, utána magában megkelt és a kisütése se volt rémes feladat. Maga a fánk egyáltalán nem édes, alig kell a tésztájába cukor, a szirup amivel leöntjük, az viszont annál inkább. Baracklekvárral és porcukorral még nem próbáltam, de úgy se lehet rossz, csak akkor már nem annyira autentikus. Én egyébként nagyon szeretem, a piacnál van egy hely ahol istenien készítik, szeritnem az egész város odajár, ha loukumadest kíván enni.



Kell hozzá (100-120 kis fánklabdához):
50 dkg liszt
2 ek cukor
1 cs szárított élesztő
2 1/2 csésze langyos víz (625 ml)

A sziruphoz (1 csésze=2,5 dl):
2 csésze cukor
1 csésze víz
1 csésze méz

fahéj
szezámmag
olaj a sütéshez
opcionális: vanília fagyi

A lisztből, cukorból, élesztőből és a vízből galuska tésztánál hígabb, de palacsintatésztánál sűrűbb tészát kell kapnunk, amit csomómentesre keverünk. 1 órát meleg helyen, letakarva kelesztjük. Akkor jó ha a dulplájára nőtt és sok buborék van a tetjén.
A fánkoz szükséges vizet a variálhatjuk naracslével is vagyis 1 1/2 csésze víz és 1 csésze narancslé, ekkor belereszelhetjük 1 narancs héját is. Eredsetileg azonban az csak vízzel készül.
Mialatt kel a tészta, elszítjük a szirupot, amihez a cukrot a vízzel és a mézzel 10 percig forralunk, majd hűtjük.
Egy mélyebb serpenyőben vagy lábosban 3-4 cm-nyi olajat hevítünk. Az egyik kezünkre gumikesztyűt húzunk (a vékony fajtát) és a megkelt tésztába belmarkolunk, ökölbe szorítjuk a kezünket és a tészát ami a mutató és hüvelyk ujjunk között kijön hideg vízbe mártott kiskanállal az olajba szaggatjuk és addig sütjük amíg szép arany színűek nem lesznek minden oldalukon. Papírtörlőn felitatjuk az olajat róla. Kis halmokat helyezünk tálaláskor a tányérra, evőkanál segítségével bőven meglocsoljuk a sziruppal + megszórjuk szezámmaggal és fahéjjal.
Amíg forró isteni, ha a fentieken kívül még egy-két gombóc vanília fagyit is teszünk mellé. A forró fánk a hűs fagyival egyeszerűen tökéletes kombináció.
Én a fent megadott mennyiség negyedét készítettem kettőnknek, így ebéd után ettünk belőle közösen egy adagot, a másik fele most várja a sorsát, hogy film közben megegyük.

2 megjegyzés:

Lindus írta...

Bár én sem nagyon szeretem a fánkot, de ez jól hangzik. Biztos isteni volt! Én baklava párti vagyok tavaly ettem először Kataifi-t, na az valami isteni. Iraklionban egy kis kávézóban kaptuk a legfinomabbat. Gondolom ezt valami hihetelen macera elkészíteni?

Viktoria írta...

A baklava nekem is jobban bejön, mint a fánk, de hát most farsang van. A kataifi-t nem bírom annyira,még nem csináltam, de macerás azt tudom.

ADATVÉDELEM

Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetőek más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

Rendszeres olvasók

Page copy protected against web site content infringement by Copyscape

  © Blogger templates Newspaper by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP