Canelloni sajttal és sonkával

Tegnap úgy döntöttem, hogy kipróbálom a konyhaszekrényemben várakozó canellonit. Még soha nem készítettem, de mivel megtetszett az egyik vásárlás alkalmával az üzletben, megvettem, hogy majd valamikor sort kerítek rá. A kísérletező kedv tegnap érzekezett el, úgy döntöttem vacsorára ezt készítek. Meglepően gyors és egyszerű volt elkészíteni, az eredményt pedig imádtuk. Az egyetlen probléma a fotó elkészítése volt. Elkészülés után ugyanis ezt az ételet lehetetlen fotózni, de nemcsak fotózni lehetetlen hanem szépen kiszedni sem lehet. Így miután hűlés után 2 órát eltöltött a hűtőben utána tudtam csak elfogadhatóan kiszedni és fotózni.

Hozzávalók egy kb. 18×25 cm-es tűzálló tálhoz:

10 db canelloni

4 dl tejszín

1 dl tej

5 dkg reszelt sajt

10 szelet füstölt pulykasonka

10 szelet sajt (nekem regato volt itthon)

só, bors, oregano

A tészta csomagolásán szereplő leírás szerint a tésztát 4 percig előfőztem, leöblítettem és hideg vizet engedtem rá. A tejszínt, tejet, reszelt sajtot összekeverem; ízesítem sóval, borssal, oreganoval.

A tálat kiolajozom és a tejszínes keverék kb. felét a tál aljára öntöm. Az előfőzött canellonikat megtöltjük egy-egy egymásra feketetett és feltekert sonka-sajt tekerccsel. Az így megtöltött canellonik mehetnek a tejszínfürdőbe. A maradék tejszínes szószt ráöntjük a tetejére és megszórjuk egy kevés reszelt sajttal. 190 fokon 25 perc kell neki.

Read more...

Tojásos nokedli

A hotel ahol N. dolgozik múlt héten pénteken nyitott, így ő már dolgozik. Reggel elmegy és csak délután fél 7 (igen ez itt még délutánnak számít) körül ér haza. Én sajnos a munkakeresők táborát gyarapítom, mivel sajnos itt is pusztít a gazdasági válság, nincs annyi turista, így nincs olyan sok munkaerőre szükség. Ahol eddig dolgoztam, oda sajnos idén már nem vártak vissza pont a válság miatt. Így most időm mint a tenger, ebédidőben egyedül eszem. Az elmúlt napokban gasztrokörökben igen felkapottá vált a tojásosnokedli. Eszembe is jutott, hogy milyen jó kis koranyári étel ez, és utoljára kb. 2 éve ettem amikor még Magyarországon éltem. Mivel N. nem igazán eszik tojást, így ez most tökéletes megoldásnak bizonyult egy viszonylag gyorsan összedobható egyszemélyes ebédnek. Mennyiségeket nem írnék a recepthez, nokedlit és salátát mindenki tud készíteni. Evés közben tisztára Magyarországon éreztem magam, ahogy a teraszon a napernyő alatt tojásos nokedlit eszem salátával.

Kell hozzá:
liszt
tojás
só, víz, tej
saláta
ecet, cukor

Elkészítjük a salátalevet. Megmossuk a salátát és az elkészített ecetes lébe tépkedjük. Hűtőbe tesszük kicsit összeérni az ízeket.

Liszt, víz, só és tojás keverékéből nokedlitésztát készítünk, amit forrásba lévő vízbe szaggatunk és kifőzünk. Ha kifőtt egy lábosba pici olajat öntünk, erre megy a nokedli és annyi egy kis tejjel felver tojás amennyit szükségesnek találunk. Sűrű kevergetéssel rásütjük a nokedlire a tojást. Salátával tálaljuk.

Read more...

Japán naspolyalekvár

A terveknek megfelelően ma miután N. elment dolgozni, hozzáláttam naspolyalekvárt gyártani. Na nem sokat csak egy kis kóstolónyit, mivel ki tudja milyen lesz, és ha mégsem olyan mint amilyennek elképzeltem ne kelljen sokat kidobni, vagy ide-oda rakosgatni a konyhaszekrényben. Receptet nem kerestem sem szakácskönyvben, sem az interneten, csak összeöntöttem a hozzávalókat ahogy eszembe jutott.

Kell hozzá:

65 dkg naspolya

30 dkg kristálycukor
1/2 citrom

A naspolyáról lehúzzuk a bőrét, kimagozzuk és apróra felkockázzuk. Pucolás után 35 dkg felkockázott gyümölcshúst kaptam, amihez 30 dkg kristálycukrot öntöttem. Elkevertem és 15 percet állni hagyom amíg egy kevés levet ereszt. Ekkor magas lángon elkezdem főzni, ha felforrt botmixerrel félig pépesítem, úgy hogy maradjanak benne harapható darabok is és takarék lángon lassan forralom tovább kb. 10-12 percig; zselépróbáig. Ekkor belecsavarom egy fél citrom levét és kimosott befőttes üvegekbe töltöm. Az üveget pár percre fejtetőre állítom, majd újságpapírba és vastag pokrócba csomagolva hagyom magától kihűlni.

Ebből a mennyiségből egy 3,5 dl kicsi üveg lett és még kb. 1 dl amit friss fogyasztásra hagytam.

Tapasztalatok:

1. A 30 dkg cukor sok, nekem édes lett.

2. Jövőre csak 20 dkg cukrot adok ehhez a mennyiséghez.

3. Ízre kissé fanyarédes lett, de határozottan jobban ízlik, mint frissen csak maga a gyümölcs.

4. Egy kis fahéj belefőzésével meg lehetne boldondítani.

5. Főzés közben az illata a sárgabarack és a szilva keverékére hasonlított.

6. Mivel édesre sikeredett inkább pirítóson, vajaskenyéren, piskótatekercsben tudom elképzelni.

Read more...

Vaníliás-mazsolás tekercs

Az egyik kedvenc cukrászdámban, ami tőlünk kb. 25 km-re van árulnak egy dán tekercsnek nevezett péksütit. A cukrászda csakis e péksütemény miatt érdemelte ki a kedvenc elnevezést. Na nem mintha amúgy a többi péksütemény, sütemény, fagylalt nem lenne finom, sőt. Ha arra járok rögtön kettőt veszek belőle. Egyet azonnali fogyasztásra, a másikat másnap reggelre. A tekercs egyszerű leveles tésztából készül, vaníliapuding van benne mazsolával és a teteje kisülés után valami fényes mázzal van megkenve (szerintem egyszerű átlátszó tortazselé, nagyon vékonyan felvíve rá, csak a fénye miatt).

Az interneten megpróbáltam a dán tekercsre/csigára rákeresni mindenféle lehetséges módon, de a találatok között egy hasonlót sem találtam. Sebaj majdcsak összehozom valahogy, elvégre tisztán látható és érezhető, hogy mi van benne. Így beszereztem a hozzávalókat és nekiálltam tegnap este, hogy ma reggel azt tudjak reggelizni.

Kell hozzá:
leveles tészta
1 cs hidegen keverhető vaníliapuding
1 marék mazsola
tej a puding kikeveréséhez

Sütőt bekapcsoljuk 200 fokra. A mazsolát beáztatjuk meleg vízbe. A pudingot kikeverjük a tejjel. Én azért veszem a hidegen keverhetőt, mert nem kell várni, hogy kihűljön, azonnal felhasználható. A leveles tésztát kinyújtjuk, vagy akinek olyan előre nyújtott lapja van mint nekem az csak kinyitja a tészát, majd kb. 2 cm széles hosszú csíkokra vágjuk. A csíkokat bőven megkenjük pudinggal, megszórjuk mazsolával, ki ki mennyire mazsolásan szereti, majd óvatosan feltekerjük és szellősen tepsire állítjuk. Előmelegíett sütőben kb. 20-25 perc alatt arany színűre sütjük. Sütés után elvileg meg kellene kenni lehelletnyien torazselével, de én ettől este 9 lévén eltekintettem.

Ma reggeli tapasztalat: Finom lett, de az igazi sokkal jobb, talán azért mert azt nem nekem kell elkészíteni, és mint tudjuk egy egyszerű szendvics is jobban esik, ha nem magunk készítjük, hanem valaki más, nekünk pedig csak az elfogyasztásának és ízének élvezete marad.

Read more...

Japán naspolya - δεσπολα

Hát jól eltűntem egy kis időre.... Először az esküvő, aztán az esküvő utáni fáradalmak + a sütési-főzési ihlethiány, majd az utóbbi egy hétben sajnálatos módon azt hiszem megdöntöttem az egyhétbe sűríthető vérvételek (brrrr) és orvoslátogatások alkalmát. Most azonban, hogy kipihentem magam, és egészségügyileg is rendben vagyok itt az ideje, hogy ismét fakanalat és habverőt ragadjak.

Ma megismerkedtem egy számomra új gyümölccsel. A görög nevéből sajnos nem tudtam, hogy mi is az a párom meg nem tudta angolul, így a neten utána kerestem. Nos kiderült ez az új gyümölcs aminek most itt szezonja van és a fák roskadoznak tőle a japán naspolya.

Aki már látott és evett az tudja, hogy kb. 3-8 cm hosszú és 2-5 cm széles gyümölcsről van szó. Színben a citromtól a narancssárgáig pompázik, kicsit bolyhos kívülről és belsejében kb. 2 cm nagyságú egy vagy több mag található. A gyümölcs egyébként Ázsiából terjedt el a világon mindenfelé. A legközelebbi rokonai az almafélék. Nagy mennyiségben tartalmaz C-, B- és E-vitamint, karotint, vasat, kalciumot, kaliumot és magnéziumot.

Nekem kinézetre a szilva és a sárgabarack keverékére hasonlít. Ha lehúzzuk a bőrét, lédús édes-savanyú gyümölcshúsra bukkanunk. A gyümölcs állítólag utóérő, vagyis leszedés után még várni kell és utána lesz igazából fogyasztásra alkalmas. Netes kutakodásomból az is kiderült, hogy leginkább frissen a héjától és magjágtól megszabadítva fogyasztják; de készítenek belőle kompótot, illetve gyümölcslevet és magas pektin tartalmának köszönhetően alkalmas lekvár, zselé, dzsem, chutney, sőt bor készítésére is.

Mivel N. szülei ma egy jó nagy szatyornyit hoztak nekünk, és engem maga a friss gyümölcs íze csak úgy magában nem vett le a lábamról, úgy tervezem, hogy a felét holnap befőzöm lekvárnak, a másik felét pedig meghagyom N.-nek friss fogyasztásra.

Read more...